Boldizsár napja van - meg Gáspáré és Menyhérté. Rémlik valami? Igen, így hívták a háromkirályokat vagy más néven a napkeleti bölcseket. Kik voltak ők, bölcsek-e vagy királyok, mit akartak a kisdedtől, és mi köze van az egésznek a Baál nevű kisázsiai termékenységistenhez?
Az evangélium ebben a kérdésben világos: idegen országbeli, tehát nem júdeai bölcs csillagjósokról van szó, akik a csillag megjelenéséből megtudják, hogy megszületett a Megváltó, és ez a csillag el is vezeti őket hozzá. A bölcsek hódolhatnak előtte, és megajándékozhatják a kisdedet. Eztán pedig visszatérnek hazájukba - bárhol is legyen az.
Azon már a kora keresztény egyházatyák kezdtek spekulálni, vajon a bölcsek hányan is lehetettek. Az évszázadok alatt az a hagyomány terjedt el, hogy hárman voltak összesen, azaz mindenki hozott valamit, ahogy illik - az egyik aranyat, a másik mirrhát, a harmadik meg tömjént. De létezik egy másik változat is, amely főleg a szír és az örmény keresztények között aratott, miszerint a tizenketten járultak a jászol elé hódolni (szép sorjában, nyilván).
Abban viszont egységesnek tűnt az egyházatyák véleménye, hogy a bölcsek, akárhányan voltak is, keletről érkeztek Júdeába. Keleten, különösen Mezopotámia területén nagy hagyományai voltak a csillagok tanulmányozásának, a csillagjóslásnak. A napkeletről érkezett emberek, akik értik a csillagok járását, mindebből következően bölcsek, sőt talán többek is annál: latinul (és ennek nyomán például angolul is) egyenesen mágusoknak nevezik a háromkirályokat. Ez a szó pedig eredetileg a rómaiak számára érthetetlen és titokzatos tudású, keleti papokra vonatkozott. A keleti birodalmakban nem volt szokatlan az sem, hogy a magas rangú papok fontos állami hivatalt töltsenek be, egy-egy város kormányzójaként, esetleg kisebb uralkodóként. (Innen telt hát a háromkirályoknak tömjénre és mirrhára!) Eleinte a háromkirályokat hagyományosan keleti, például perzsa öltözetben ábrázolták, csak a nagy földrajzi felfedezések és a missziós tevékenység következményeképp lett például Boldizsárból szerecsen.
A bölcsek nevet is csak később kaptak, az evangélium nem említi őket név szerint. A korakeresztény és a szír források is másképp nevezik a bölcseket, a nálunk megszokott Gáspár, Menyhért, Boldizsár pedig középkori lelemény. Mindhárom beszélő név, és keleti eredetű. A Gáspár/Caspar a Gizbar, azaz kincstárnok jelentésű szóból származtatható, Menyhért (eredetileg Melchior) jelentése: a fény királya vagy isten a fény. A Boldizsár a Baltazár név változata, ami azt jelenti: Baál (jelentése isten, úr) tartsa meg a királyt!
